TIFFANY története

 

A Tiffany - üvegdarabokból álló tárgy (pl. lámpabura) készítése során használt technikának köszönheti a nevét. Ennek a technikának köszönhetően a díszüvegezés (ónozás, festés, ólomüveg) szerte a világon reneszánszát éli és nagy népszerűségnek örvend.

 

AKI MEGTEREMTETTE A TIFFANY STÍLUST

 

Tiffany,  Louis Comfort (1848-1933) üvegtervező és kézműves. Apja Charles Lewis Tiffany (1812-1902) a híres ezüstműves fia. Festészetet Georges Innesnél, Samuel Colemannél, Leo Baillynál tanult. 1879 -től kézművességgel foglalkozott és egy belső lakberendezési üzletet nyitott. 1882-1883-között egyik legnagyobb megrendelését kapta, a Washingtoni Fehér Ház fogadótermeinek új dekorációját kellett elkészítenie. Miután cége tönkrement,  üveg-művességgel kezdett foglalkozni. 1885-ben alapította meg a Tiffany Glass Companyt, melyet az 1900-as évektől Tiffany Stúdiónak neveztek el.  Kísérletezik irizáló (opalizáló) üveg gyártásával is. Díszüvegtárgyak és építészeti üveg gyártásával foglalkozott, enteriőr dekorációkat tervezett, Tiffany termékeket forgalmazott. 1881-ben szabadalmaztatta az irizáló, illetve lüszterezett üveg előállításának technikáját.

 

            

 

Első gyártmányait elküldte 1895-ben a Samuel Bringnek a Galerie L’Art Nouveau megnyitására, amelynek hatására termékei kommerciálisabbak lettek. 1886-tól növelte a termelést.  A különleges, inkább a formát hangsúlyozó, irizáló-lüszteres felületű díszüvegeknél a hangsúly nem annyira a díszítményen, mint inkább a formán és a felületkezelésen van. A felület gyöngyházszerű (irizáló), illetve fém-fényű (lüszteres).

 

A színezés újfajta módszereivel kísérletezett és világhírt szerzett azzal az üvegtípussal, amelyet ő „Favrile glass”-nek nevezett (a latin faber, „mesterember” szóból). Az irizáló, szabadon formálható „Favrile glass”-t néha fémekkel, bronzszerű ötvözetekkel kombinálta. Ezek a néha L. C. Tiffany vagy L. C. T. szignóval jelölt darabok 1890 és 1915 között rendkívül keresettek voltak. A fúvott edények gyakran utánozták a növényvilágot. A vázák virágkehely formájúak, a finoman tagolt száron törékeny virágfej imbolyog, mintha csak a természet szilárdult volna üveggé. Fény, szín és mozgás olvad „anarchikus” egységbe a csodálatos mesebeli virágokon. Ezek a művek a művészi és technikai tökéletesség termékei. 

 

       

 

A francia Baccarat és St. Louis manufaktúra híres gyártmánya, a „paperweight” (levélnehezék) újabb tárgycsoport megalkotására ösztönözte Tiffanyt.  E mesterművek virágjellegét a mozaiküvegnek már az ókori Egyiptomban is ismeretes technikája adja. Az eljárás lényege, hogy az olvasztás során különböző színű üvegszálakat fognak össze, majd korongokra szerelik, és így a szálak keresztmetszetén virág vagy spirálmintázat alakul ki. A korongokat olvadt üvegbe rakják, majd a megfelelő formára fújják. Végül egyetlen növényt alakítanak ki belőle. Vannak olyan Tiffany üvegek, amelyek megszólalásig hasonlítanak fémtárgyakra, olyanok mintha bronzból készültek volna. 

 

   

 

Tiffany munkásságának az igazi sztárjai a világítótestek voltak. Már 1882-ben elkészítette a Fehér Ház és nagyon sok fontos megrendelő számára a gázvilágítást. Amikor világítótesteket tervezett, egyszerre foglalkozott a fényeffektusokkal, a színüket változtató fények játékával és az üvegekkel. Tevékenységét egyre szélesítette. Teljes belső berendezéseket szállított. Volt „egyházművészeti” részlege is. 1911-ben alkotta meg egyik főművét, a mexikóvárosi Szépművészeti Palota hatalmas üvegfüggönyét. Louis Comfort Tiffany az Art Nouveau egyik legkiemelkedőbb alakja volt.  Az 1960-as évektől megújult irántuk az érdeklődés, újra divatot teremtett Közép Európában.